Kis késéssel, de megérkezett a mozgókép-nyersanyag az októberi partyról.
Utólag derült ki, hogy a kamera mikrofonja és a lengőnyelű jelszintje közel sem fedik egymást, így nem kevés utólagos korrekciót igényelt a hang, sajnos ennyire tellett.
Bevallottan és szánalmasan belterjes, de a hangulatot visszaadja. Remélem, mindenkiben felkelti a vágyat arra, hogy a nem túl távoli jövőben érkező hetedik Belsőség-találkozón ott legyen, és maga is a belterj részévé váljon!
(Ezúton köszönöm mindenkinek, hogy vette a lapot, és nem négyeltek fel azonnal a kérdésekért, valamint nem tűztek ki a négy legnagyobb vár fokára! :) )
A kellő hanghatás érdekében kérjük fejhallgatóval fogyasztani!
Úgy látszik lassan, de biztosan tradíciót teremtünk. Ami egykoron, tán három éve, hirtelen ötlet volt csak, mára már egy bevett szokássá vált. Ez sokszor esetben persze nem szerencsés, hiszen amit megszokunk, az sokszor elveszíti érdekességét, varázsát. Szerencsére a Belsőség-Autófília találkozóra ez nem vonatkozik. És ezt csak és kizárólag azoknak az olvasóinknak, sőt, mondhatni barátainknak köszönhetjük, akik eljönnek. Terepjáróval, ritka olasz sportautóval vagy éppen robogóval, motorral. Mindegy, a lényeg, hogy kereke, motorja van. Alfa Romeotól Zastaváig, az abécé összes kezdőbetűjét képviseli itt valami jármű.
Akik valaha is ott voltak, tudják, akik még sosem, azok elhihetik, hogy mindamellett egy-egy ilyen márkafüggetlen találkozó javarészt az emberekről szól. Azokról, akik eljönnek, barátokat találnak és nem egyszer segítenek egymásnak de főleg: kitűnően érzik magukat. Kivétel nélkül mindenki: a feleségek, barátnők és a gyerekek is. Mindenki talál valamit, mindenki kap valamit. Egy mosolyt, jó tanácsot, jó pohár bort vagy nagy korsó sört, mindegy, csak gazdagodik az ember.
Idei második, összességében hatodik, találkozónk ugyanazon a helyszínen lesz megtartva, ahol legutóbb is. Elégedettek voltunk a sukorói Gémeskút Étterem vendégházaival. Helyünk volt bőven, a szobák tiszták, takarosak és az ár (2800/Ft/fő/éj) ugyanannyi, mint tavasszal volt, a tulajdonos korrekt ember. A parkolás megoldott, közvetlen a szálláshely előtt elfért minden autó.
Pár lépésnyire továbbra is ott a remek könyvtár de éhes sem marad senki. Amellett, hogy sütni-főzni lehet az udvaron de akár odabent is, még mindig ott az étterem és aki legutóbb ott volt, az tanúsítja majd, hogy az adagok nem csak gigásziak, de ízletesek is.
A férőhelyek száma ugyan limitált, de eddig is megoldottuk, ezúttal is meg fogjuk. Feleség, barátnő, gyermek és bárminemű hangszer bátran hozható, de ne hagyják otthon a jó bort, pogácsát sem. Aki tud, jöjjön. Legyen ott Ön, Autófília-kommentelő és legyen ott Ön, Totalcar/Belsőség olvasó is. Mi ott leszünk, ahogy eddig mindig.
Bárminemű kérdésre szívesen válaszolunk itt, ebben a posztban vagy privát e-mailben is.
Kedves mindenki, drága olvasók! Sanyival tervezett élő tudósításunk a találkozóra vezető útról sajnos már az első megállónál kudarcba fulladt. Annak anyagát még csak-csak sikerült eljuttatnunk prokeenak, hogy kitegye a blogra, de aztán a drótnélküli netünk dobott egy errort lefedettség hiányába, majd a kis noteszgépünk akkuja adta fel a küzdelmet. Pedig lett volna miről tudósítanunk elhihetitek, talán mindent elmondtam azzal, hogy a 190 km-es utat 5 óra alatt tettük meg. Kárpótlásul ma nekiestünk egy rövid összefoglaló készítésének Sanyival.
Elindultunk. Sanyi 626-os kombi Mazdáját választottuk gazdaságossági okokból a túrához, mégis csak fele annyi naftával elgurul, mint az én csirkém, meg ugye szép is, az sem hátrány egy autós találkozón. Bevallom kiváncsi voltam az autóra, amiben még sosem ültem, pedig pár percre lakunk egymástól, de valahogy sosem jött össze. Ráadásul Sanyi megkért, hogy a AF-en futó Youngtimer Olimpics sorozatához írjak pár elfogulatlan szót a járműről. Hamarosan....
Úgy terveztük, hogy utunk során minden érdekes dologról beszámolunk, ezért vittünk noteszgépet, meg drót nélküli netet és persze nálunk volt a DOLOG, amit oMmnak szántunk és aminek utómunkálatait az út során terveztünk befejezni.
Első állomásunkról még csak-csak sikerült pár képet küldeni, aztán megadta magát a technika. Az ominózus motoros baleset helyszínén, egy hegyi szerpentínen nem egyszerű megállni, így amíg Sanyi egy pihenőnél félreállva próbált életet lehelni a technikába, addig én a harmatos fűben gyalogolva próbáltam megközelíteni a helyszint. Az eredmény kb 1,5 km gyaloglás és egy átázott dorkó, nomeg a képek. Nem csoda, hogy egy darabig nem volt kedvem kiszállni az autóból, meg persze 20 km-t sem jöttűnk otthonról mégis több mint egy órája úton voltunk már.
Iregszemcsén lett volna a következő megálló, ahol Sanyi szerint isteni melegszendvicset lehet enni.
De nem volt, úgyhogy maradt a magyaros parasztburger a'la sok hagymakarika, kevés minden más + extra ketchup és majonéz. Nyammogás közben felfedeztünk egy jobb sorsra érdemes oldschool Nissan Patrol "rambo típusú" terepes jószágot. Aztán rövid aggódás a hagymaszag miatt, és uccu neki megint – a szilva polaritása úgyis más, majd kiütik egymást...
Nekifeszültünk az útnak - innen Lowtyo vezetett én meg rettegtem. Mire Tiborunk is kezdett volna összeszokni a technikával, megérkeztünk Siófokra ahol eltökélt szándékunk volt egy kereskedelmi egység látogatása, hiszen a DOLOG tervei már készen, ellenben még csak az alap volt adott.
Ja, közben belefutottunk egy mókás kis hancúrválogatottba. Név szerint: Bukfenc, Ordas, és a franctudjamárki, de őt egy veretős citromsárga nagy Landcruiser húzta - karbondobbal:)
Nos, ott tartottunk hogy megálltunk Siófokon. Ommnak meglepi...
Olyanok voltunk mint a rossz férj, aznap hazafelé vettük meg az ajándékot. Ezt ellensúlyozandó igényes és költséges csecsebecsét terveztünk, és ha már igényesség és egzotikum, akkor nyilván Nagy-Britannia, hát mi sem tettünk másképp, a brit korona egyik helyi egységét választottuk. És munkába kezdtünk, hogy végre megszülessen agyunk közös szülötte az ÄNÄL ÄTÄKKER.
És asszem itt tettük fel az i-re a pontot. Überelni már nem tudtuk semmivel az AA-t és időnk is fogytán volt. Arra persze még maradt elég, hogy elkortyoljunk egy amorettot. Siófokon mindig megállok a kékfehérnél, mert isteni gépes szmötyijük van, bár én mindig felrakom az autó tetejére a poharat Sanyi viszont világosan tudtomra hozta, hogy ez nem az az autó.
Ezek után a Guy Richie féle időugrásos technikával élve a következő akciók voltak eseményhorizontunkon. A délelőttöt felemésztő kalandoktól elpilledve, gyorsan feldobáltuk a Tecsós Swarovsky "ékköveket" a cuccra. Elhelyeztük rajta a szerelem egyetemes jeleit, majd megfelelő mennyiségű ezüst csillámporral vontuk be markolatát. Bevágtuk a gép potrohába, kiröhögtünk egy jobb sorsra érdemes Mantát, és feltöltöttük magunkat az M7-re.
Fehérvárnál hirtelen balos, majd irány Mór. Mivel navigációt nem használunk, telefonos segítséget kértünk tomnemtom kollégától. Ez a következő képpen hangzott:
- Na, és akkor hol kell lefordulni?
- Lesz egy tábla. Ki van rá írva, hogy Mór meg valami. Na ott ne forduljatok le!
Reméljük már mindenki túl van a nagy út előtti inspekción, és készen áll, hogy találkozhasson a nagyközönség önönmagával.
Jelentem, Én és az Ügyvédem elindultunk!
Megtettük a végső inspekciót, és immár készen állunk! Az autó üresben. Ezen a héten értünk forog a föld. Ott leszünk Móron! Táskánk tele a szükséges ellátmánnyal. Mindenre felkészültünk! Szárnyas-pótos IFA-ánk megrakva a legtutibb földi jókkal. Bármire készen állunk! Figyelem az informátorunk szerint még a live rákenroll megszólalása sem kizárt!!!
Ommnak felkészítettük a Mazdát. Fehér bőr, pálinkahűtő, diszkógömb, válogatott call-girlök. Áz árányozott Tátráféltengyely sétápálca már csák á hángulátot várjá!
Az ügyvédem egy fél tobozmirigy és egy denevérhalu között a következőket írta le nektek:
megtankoltunk mazdát a mol kúton végig megyünk a prérin, a 66-os úton és minden táblába belelövünk egyet vaze
míg sanyi terelgeti a gépet lowtyo a jobb egyből ijesztegeti a népet felpróbáljuk az összes csálécsöcsű stopos picsát meg lesz mindenki szúrva, erről nem nyitok vitát
félúton megállunk csavarni egy nagyot este meg a híradóban azt az infót kapod hogy a balaton vízszintje ugrott egy nagyot
fehérváron vár minket papabear kemény ő is nagyon, jó haver megállunk elszívni egy kávét állvahagyunk minden bűzlő TáDét
feszül a gurtni, csattan az öv csatja a három kan az útját tovább folytatja
móron már ott a sok autó függő sörtől és jó bortól roskad a hűtő
a két nap csak az autókról szól aki volt már ilyenen, tudja nagyon is jól
aki még nem, üljön autóba repülőre, kopterre mórnál kitáblázzuk, hogy merre találhattok minket, ha még sem, hívjatok számom nem változott, meg sanyié sem, bízzatok Tutira jó lesz a treffen jöhettek egyedül, vagy akár ketten hely van, vagy ha nincs, hát falat bontunk mer' mi a házba mindig ajtóstul rontunk lesz itt japós, BENZes, meg veterános gyopár, minőség, árnyékbika, na már most ők nem lesznek ott, de lehettek volna ha propellerest nem viszik inspekcióra de ha végeznek, várjuk őket is ide gyertek bátran, hallod ede? balhé nem lesz, nem kell hívni a rendőrséget jöjjön hát, ki szereti a fíleket és a belsőséget
vége
Üdv: Sanyi, lowtyo
Ui.: Ví vör blogging from áur trevöl ríl tájm from rút siksztisziksz;)
Az ablakon túli pocsék időjárás ne szegje kedvüket, az utcára immáron menetrendszerűen kivonuló balhét keresőktől tartsa távol magát.
Mert ütésszezon ide-oda, az immáron negyedik blogtalálkozót ettől függetlenül megtartjuk.
A móri Belvárosi Vendégház ad ismételten otthont és lehetőséget a leülésre, vitára és a gyomrot görcsbe rántó, könnyes röhögésre. Annak ellenére, hogy emlékeztek ránk tavalyról. Aki már akkor ott volt, tudja, hogy a két- és háromágyas szobák nem óriásiak ugyan, de tiszták és takarosak, saját zuhanyzóval és tévével azok számára, akik nem bírják ki a doboz nélkül.
Természetesen enni-inni bőséggel lehet – elfogadható áron és minőségben – a hotel éttermében, az emeleti „tespedős“ társalgóban pedig hajnalig folyhat a pálinka és az eszmecsere.
A parkoló kapacitása korlátozott ugyan, de nem megoldhatatlan feladat a közelben helyet találni autónak, motornak, traktornak, rotációs kapának.
Mert természetesen bármin is érkezzen, szeretettel várjuk október 25-26-án.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy gond nélkül megférnek itt egymás mellett a „fostalicskák“ és a „hulladékok“ gazdái. Vérestorkú japán egyenrizs, keletnémet papírsárkány, francia csoffadék, olasz rozsdaboglya valamint német dögunalom és amerikai benzintemető mind egy vékonyka metszetét adja mindannak, ami összeköt minket, és ami közös bennünk. Az autók és az autózás szeretete.
Jöjjön bátran! A kommentablakok bajnokai és véreskardú szittyái nem meglepő módon rendre távol maradnak, és tanúsíthatom, hogy mindig egy jó kedélyű, víg társaság verődik össze, rokonlelkek találnak egymásra.
Akit érdekel, hogy (személyes tapasztalat szerint) miért csak összetákolt talmi buborék a Zonda-mítosz, és hogy milyen Gian Paolo Dallarával jóízűen borozgatni az irodájában, az megtudhatja, és ha minden igaz, a Magyar Maserati Club is képviselteti magát egy falatnyi olasz eleganciával.
A vendégház szálláskapacitása természetesen véges, így aki maradna éjszakára, szándékát és az ottalvók számát jelezze mihamarább, itt a kommentablakban vagy privát levélben. Némi „túlnépesedésre“ lehetőséget ugyan kaptunk, de természetesen a szükségágyra kényszerülteknek is ki kell csengetniük az éjszakányi szálláshely árát. Sok jó ember azonban, mint tudjuk, kis helyen is elfér.
Az esti hepaj ára 3500 Ft/fő/éjszaka + 300 Ft idegenforgalmi adó, reggelit + 400 forintért kaphat mindenki. (Legutóbb életeket mentett.)
UPDATE: Bocs hölgyek-urak, de délután 1 körül úgy döntött a telefon, hogy soha többé nem csatlakozik a drága Szolgáltatóhoz, így aztán a további közvetítés elmaradt. Be kell érjétek az utólagos beszámolókkal, amelyek (remélem) nem túl sokára érkeznek :) 12:45
11 körül megérkezett a reggel nyolcas brigád, 12 után pedig Csikós úr. A hangulat alakul, sör fogy. Az idő végre annyira megjavult, hogy esedékessé vált megmerítkezni a tóban. A jobbkormány-balkormány arányszám véglegesen felborult.
09:00
Puhányok vagytok ! Mi nem ijedünk meg a széltől, a szél ijed meg tőlünk.
Este elég masszív szélvihar dúlta a környéket, izgalmas volt a sátorállítás szélben-sötétben, de sikerült.
Reggelre viszont szinte nyár lett, még a fürdés is szóba került. A kemény mag kitart, megvoltak az első kávék.
A jobbkormányos-balkormányos arány egyelőre 1:1, később módosulhat.
Azt már megtudtuk, hogy sötétben minden Opel Renault, további aranyigazságok születőben...
