Autófila

Szegény motorosokat állandóan "megtalálom". Nem szándékosan, nem készakarva, valahogy mindig történik valami... Az alábbi sorokat ismét egy személyes „élmény” ihlette. Remélem mindenki levonja majd a megfelelő következtetést belőle! Egy rövid esetleírás, aztán folytatjuk.

Kedden estefelé, hét óra magasságában két kedves barátommal beszélgettünk egy pest megyei település főútja mellett, a kertkapuban. Épp búcsúzkodtunk, amikor a szokásos üveghangon közeledett egy motoros.

Van még tovább!!!

Soha nem gondoltam volna, hogy 30 éves koromra eljutok oda – mint a fater – hogy egyfajta kellemes romantikával gondolok majd a katona éveimre. 2001-ben soroztak be. Akkoriban már nem volt akkora divat a katonásdi. Sőt!

UPDATE: frissítve, Vime... videoval !

Régóta hódító divat Oroszországban, hogy az autósok kis kék vödröket ragasztanak az autójuk tetejére, amely messziről igen hasonlít a klasszikus kék villogóra. Eredetileg éppen a megkülönböztető jelzéseiket jogosulatlanul, indokolatlanul, büntetlenül, lépten-nyomon használó rendőrök (és nem rendőrök) elleni tiltakozásul kezdték ezeket hordani...

Egy újabb BMW került múzeumba. No nem egy megkímélt darab, mint szokás, sokkal inkább egy használhatatlan, lestrapált roncs - és azt hiszem, még elég enyhe kifejezést használtam.

A kilencvenes években - ahogyan itthon is - Oroszországban a BMW a gengszterizmus, a maffia jelképe volt. Gyakran előfordult, hogy az esti híradó szitává lőtt bajor vasakat mutatott be, ilyenkor sejthető volt, hogy nem a Gorkij-parki zsetonokon civakodó fiatalok csínytevése vezetett erre az eredményre.

Ma (tegnap) megint országos szar idő van, esővel, jéggel, síppal, dobbal nádi hegedűvel. A légnyomás a levelező listánkra is hatott. Döglött volt minden, csak Bandi nyöszörgött kicsit.

 

Feketenap:

 

"Olyan sötét van nálunk, mint este

Liana nem túl magas, lombos fák alatt

szupervihar készülődik"

 

Prokee:

"Ha villámlik, aztán megjelenik egy meztelen, német akcentussal beszélő szemüveges bodybuilder, szaladj!

Ne várd meg, míg elkéri a ruhádat és a motorodat..."

Sanyi:

"Terminátor Lianával:)))))))))))))))))"

...és akkor elképzeltem...

"Odakünn sötét fellegek gyülekeztek, soha nem látott szupervihar készülődött lecsapni a poros gyárudvarra valahol messze Kelet-Europa szívében. A kietlen székesfehérvári síkság felett a mag egyre sötétebben és sötétebben örvénylett a magányos irodaépület felett. Kezdett elhalványodni a nap, ahogy a felkavarodott port és ördögszekereket fújt a pusztulás előszele.
Egyetlen ember ücsörgött csak a magányos barakkban. András egyszerű legény volt, évek óta hajtott hogy otthagyhassa végre a kopottas csarnokot, egy kis házon dolgozgatott szabadidejében mostanság.
Régen minden jobban ment, de ahogy jött a pénzügyi és a klimatikus válság, kezdett egyre rosszabbra fordulni a sorsa. Hol voltak még a régi szép idők, amikor csak nevetett a körömhegynyi részleteken amit a hitelre vett sportautó után kellett fizetnie. Mostanra az ezüst színű villám maradt egyetlen kincse, félti, óvja a hű társát.
A kocsi ott pihegett a kavargó porban egy hatalmas geszetenyefa százéves lombja alatt. Gondolta, ha más nem is, ez talán megvédi majd. Kissé megnyugodva fordított hátat választott társának, és hangosan csilingelve zárta be maga mögött a légyürüléktől foltos üvegajtót.
Ebben a pillanatban elemi erővel csapott le a vihar a környékre. Az ezüstösen csillogó tömzsi autó körül egyszer csak elektromos kisülések keletkeztek, furcsa természetfeletti jelenség volt. Nem volt por, csak a feszültségtől remegett a levegő, majd egy hatalmas mindent elsöprő energiaimpulzus kíséretében megszűnt a jelenség.

A gép nem tudta hol van, az alap ellenőrző programja futott épp. A navigációs rendszer meghatározta a pontos helyszínt, majd a korábbi térképmaradványok szerint azonosította a helyszínt, és a dátumot. Körbenézett. Azonnal mennie kellett, és ehhez járműre van szüksége. Meglátta a kopottas irodát, és felfedezte benne az egyetlen bent tartózkodó hőképét. Fejlett szoftvere segítségével azonosította az udvaron látott XXI. századi járművet, és megindult egyenesen a létesítmény felé.

Bandi a gépét bámulta, egy népszerű kapcsolatkereső portált bújt, mit sem törődve a kinti eseményekkel. Az égi csapás tombolt, az esőcseppek dühösen verték az ócska épület oldalán, és dobolva fröccsentek szét az üvegajtó tábláin. Ekkor hirtelen elsötétedett a helység, és bevágódott az ajtó. Az üvegszilánkok lassított felvételként hullottak a földre, hogy a 40 éves műkő padlón sikítva robbanjanak apró szilánkokra. Az ajtóban álló napszemüveges pucér óriás csak annyit mondott: A KULCSOKAT!"

Nyugodt, tavaszi szombat reggelre ébredtünk. Előttem a harmatos, zöld fű, fejem felett kis madarak keresik a párjukat. Ilyen egy nyugodt kisvárosi idill. Még hiányoznak ugyan a labdázó gyermekek, de sajnos ők bent tespednek a tv, vagy a számítógép előtt. Fotel alakú generáció.
Aztán felkapom a fejem! Mi lehet ez a fura zaj? Körülnézek, csak egy pici kék autó okádja a füstöt szemben velem, az árok túloldalán, a kavicsos parkolóban. Öreg sofőrje bőgeti a motort, de vajon miért? Egyszercsak megindul, kavicsokat köpköd a kerék szerte-szét, és egyenesen felém száguld! Úristen! Nekem fog jönni!

Lepereg előttem életem filmje, képkockánként. Nem valami hosszú, de nem is élek még régóta. És már nem is sokáig, villan az agyamba. A gonosz, kis kék autó csak száguld felém, megvadult tehéncsorda módjára, még ha képtelen hasonlatnak is tűnik mindez. Utolsó reményem az előttem lévő, betonozott vízelvezető árok. Talán megállítja, és megúszom a kellemetlen, sőt, számomra életveszélyes találkozást. Nem tudok megmozdulni. A kis kocsi meg csak jön, és jön, felém. Az öreg sofőr próbál kanyarodni, idegesen kapkod mindenfelé, de a jármű nem lassul, és még mindig felém száguld.

Kedves Laci!

Az F1-et szerető emberek (és plüssmedvék) nevében szólítalak meg.

Az év harmadik versenye után kissé bizonytalan vagyok. Nehéz szívvel (szivaccsal) várom a negyedik futamot. Vajon ismét hallhatom-e becses szavaidat? A hangod, amelytől borsódzik a hátam, amelytől azonnal sírnom kell, amelytől lassan visszasírom a némafilmeket.

Tudod, a szokásos felfokozott hangulatban vártam az idei szezonnyitót. Kissé unalmas verseny volt, de az elvonási tünetek enyhítésére megfelelt. Aztán az ausztrál futam már izgalmakat is hozott, nagyon élveztem. Ráadásul mindkettőhöz relatíve elfogadható, magyar viszonylatban szakszerű kommentárt kaptunk.

Igaz, csak mert te épp nem értél rá.

Sajnos a jót könnyű megszokni, így durva váltásként értük meg, amikor újra beledörrentél a mai versenyen a hangszóróba, megszentségtelenítve ezzel mindannyiunk otthonát.

Laci!

Nem örülünk neked, nem szeretünk, nem akarunk téged hallgatni a versenyek alatt.

Az általad kreált értelmetlen ál-szakkifejezéseket (leszélesedik, elnyúlik) sem.

A hézagpótló, bölcs közhelyeket (ma csak azért hajt a versenyző, hogy minél több pontot szerezzen) sem.

A szakmai szempontból értelmetlen halandzsát (keményebbé válik az autó struktúrája) sem.

Ha pedig nem sikerül levenni a rádióforgalmat, inkább valld be, mintsem légből kapott baromságokat kreálsz belőlük. Itt jegyezném meg, a "nyomjad keményebben" az angolban is azt jelenti, hogy menj, mint az állat, és még véletlenül sem azt, hogy a jobb lábaddal még jobban taposd a pedált, mert elromlott a potméter.

Egyébként is, egy szakkommentátor nem mond olyat, hogy "belenyúlt a váltóba, és az ott széktkűdött mindent". Ha mégis ezt mondja, akkor bizonyára nem szakkommentátor.

Ahogyan te sem.

Keress más elfolgaltságot légyszíves, ne rontsd el a szórakozásunkat!

Ugyan bizonyos kultúrkörökben elcsépelt téma, de ma kiborították nálam a bilit. Békésen indult a reggel. Szép csöndben kikászálódtam a párom mellől, hajnal volt, sötét és néma csend. Kibotorkáltam a konyhába, tettem fát a kályhába, feldobtam egy jó teára való vizet melegedni. Magamhoz tértem a tus alatt, összeszedelőzködtem, beröffentettem a Mazdát, és miközben a PASO szólt a hangszórókból, kaján vigyorral gondoltam arra, hogy mennyire klassz nekem hogy nem Budapestre pottyantott a gólya. (Igazából oda, de már a 80-as években is forradalmár voltam, úgyhogy migráltam a „Nagy Koszból”)

Meg is ragadnám az alkalmat, hogy küldjek egy nótát pesti barátaimnak. Amikor még nem nyomta orrba-szájba az mr2, akkor volt egy tervem, hogy Rocko fehér ruciban tekeregve a BKV valamely viszonylatának korlátjain elplaybackelhetné karácsonyra, de azt mondta nem.

Budapest

Szóval szépen faltuk a kilométereket. Gusztustalan egy idő volt ugyan, de konokul haladtam előre. Szépen feltöltöttem hát magam a jó öreg 6-os útra, adtam egy nagyobb gázt és belefúrtam a ködbe, és akkor…

…egyszer csak ott termett az a világtalan, fogalmatlan, büdös bunkó. Értem én hogy nagy a köd. Értem én hogy van aki rosszul lát benne. Értem én hogy retteg attól, hogy egy kamion honnan-honnan nem megjelenik a semmiből és eltiporja mert nem látszik.

Lassan kezdi túltenni magát a magyar sofőrök evolúciója azon a szinten, amikor éjjel nappal ködlámpával közlekedtek, mert az menő, vagy raj, mittomén. Elérkezünk lassan egy olyan törzsfejlődési szakaszhoz amikor lassan felismerik hogy mire is jó a kőbalta – vagy nem. Megpróbálnék akkor segíteni. A ködlámpa arra való, hogy külterületen, korlátozott látási viszonyok között lássunk, illetve a hátulról érkezőknek idejében tudtára adjuk jelenlétünket. Namost! Ha szerencsétlen paraszt fényszórói már jól láthatóak a visszapillantó tükörben - Igen, azok a fülek kétoldalt, meg a wunderbaum tartó – akkor biztosak lehetünk benne, hogy kőkorszaki fajtársunk receptorai már érzékelték szekerünk záró fényeit. A helyes eljárás ilyenkor az adott egység üzemének megszakítása. (aka. kapcsold ki a hátsó ködfényt baszod!)

Így megkímélhetjük fajtársunk szeme világát a tartós terhelés miatti zavarjelektől, és biztonságosan folytathatja útját az a szerencsétlen ördög.

Ez lenne egy tökéletes világ. E helyett mi történt? Megérkeztem jelentős – mintegy 40 km/h-s – sebesség különbséggel delikvensünk mögé, aki a köd és a távolság megszűnése ellenér sem volt hajlandó kikapcsolni a – hátul dupla – záró fényét. Igyekeztem fénykürtözéssel felhívni figyelmét a tarthatatlan állapotokra, hiszen a pont szemmagasságban elhelyezkedő lámpái a szemerkélő esőben tökéletesen kioltották a kilátást, így előzni sem tudtam. Emberünk valószínűleg teljesen értetlenül állhatott a mögötte villogó másik autó rejtélye előtt. Amikor végre lehetőségem nyílt egy emelkedősávos szerpentinen az előzésre akkor elpattant. Elé vágtam és bekapcsoltam a ködlámpát. Erre mit csinál? Villog. De a sajátját le nem kapcsolja…

…és ne higgyétek hogy Ő volt az egyetlen.

NOTE: Ugyan ez áll az első lámpákra is. A legtöbb kocsiban ezek külön kapcsolhatóak, használjuk, mert nem csak mást, de magunkat is bajba sodorhatjuk. Gondoljunk erre. 

Két szezonon vagyok túl, kis kék semmikémmel. Az egész úgy indult, hogy veszünk egy kis ötvenest, amit majd a feleségem és én is tudunk használni, úgy gondoltuk gazdaságos megoldás lehet, ha nem autóval megyünk mindenhova, főleg ha egyedül utazunk. Ha tudom, hogy csak én fogom használni a robogót, biztos, hogy egy Vespat veszek, valami régi, klasszikus modellt, de feleségemnek, aki soha életében nem motorozott inkább valami könnyen kezelhetőbb motort akartam. Ezért lett nagy-kerekű, automata és ezért lett ilyen lányos színű. Aztán oldalbordám csak nem akart városban vibráló szöszi motoros lenni, így két év távlatából azt hiszem már nem is bánom. Persze most kérdezhetnétek, hogy miért, mindjárt mondom is.

Ma délután ment a szerkesztőségi levelezőlistán a csevely, egyszer csak megjelent egy indavideo link. Mini V8... hmmm. Nézem. Nem szoktam elolvasni általában az ajánlókat, de a forgó csúszó szélkakasokon azért megakadt a tekintetem. Nézem. Miiivaaan?! Vihogok, nézem, vihogok.
A kedves feltöltő nyelvtudás - és szakértelem - nélkül egy fordítóprogramhoz fordult segítségért. EPIC FAIL.

Van még tovább!!!

Én, csekély értelmű bloggerként mindig kételkedtem az összeesküvés-elméletek valódiságában.

Tudjátok, a vízmotor szabadalmát megveszik az olajcégek, és elsüllyesztik, a feltalálót felnégyelik, és kitűzik a négy legnagyobb vár fokára. A napelemek árát mesterségesen tartják magasan, mert az előállításuk szintén az olajcégek kezén lévő vállalatok kezén van. A különböző alternatív belsőégésű motorok, amelyek fogyasztása és környezetszennyezése jelentősen alulmúlná az Otto- és Diesel-motorokét, szintén a Nagy Globális Összeesküvés mocsarában süllyednek el. A hidrogénhajtás is csak azért olyan drága, mert Robert Shell és Adam Ömv heti rendszerességgel fizetnek a hidrogén- és oxigénmolekuláknak, hogy csak hosszas és erőteljes rábeszélésre akarjanak elválni egymástól.

Nemrégiben viszont belebotlottam Bálint megoldásába. Kiderült, hogy egy műkedvelő amatőr is képes arra, hogy az autóját úgy alakítsa át, hogy minimális ráfordítással fillérekből üzemeltethető legyen.

Attilla küldte a képet, rajta pedig:

Hogyan pakoljunk okosan, ügyesen, intelligensen bringát az autó hátuljára ?

(kattra nagyobb!)

Végül is, a pótféklámpából legalább látni valamit.

...nagyon fontos, ha a tulaj igazán félti az autóját.

Sokat postolhatnék a Posta közről, a Hülye Szülők Szent Helyéről. Zsákutca, óvoda, autista iskola, kevés parkolóhely, sok szülő.

Lassan megszokom, hogy két hét alatt legalább egyszer nem tudok elindulni dolgozni, amíg a t. szülő be nem köti a cserecipőt gyermekén. Azt is meg lehet emészteni, hogy a földszinten lakó autóját 20.000, majd fellebbezés után 10.000 forintra büntették a közteresek a használaton kívüli járdán parkolásért, mindeközben a szülők reggel-este három sorban állnak, ünnepség vagy szülői értekezlet alkalmával a gyepen, a bokrokon, bárhol. Igaz, ők a közterületfelügyelők munkaidején kívül teszik ezt.

Azt viszont mindig felálló szőrzettel fogadom, mikor valaki úgy paraszt, hogy nincs rá oka. A töküres parkolóban megtalálni az egyetlen olyan helyet, ahol két járdán is blokkolja a közlekedést - az parádés.

Történt az elmúlt hetekben, hogy egy immáron rutinszerű 1100 km-es laza kis körutam utolsó száz kilómétere előtt egyszercsak egy őz suta metszette a kocsim útját, én meg a sutát. Némiképp lebontotta a céges Clio orrát a jószág, de "lábon" hazaértem.

Immáron teljes pompájában áll a gép az iroda előtt teljes egészében, épen. Sőt! A szervíztől többet is kaptunk, mint vártuk...

Vidékre költöztünk. Van ennek rengeteg előnye – hátránya. Reggel beugrottam szolgálati gépjárművembe indítok, egyszer csak iszonyatos kapirgálás üti meg a fülemet. Mondom magamban hajjaj, valami kisemlős elaludt a melegben, és most pánik van. Nagy pánik. Kinyitottam a géptetőt, néztem, néztem, senki nem ugrott az arcomba.
Ha nem, hát nem. Nekem menni kell – épp felmondóban vagyok, nem teljesen feszültségmentes a helyzet (majd mesélek) – igyekezni kell, így is késésben vagyok. Elkezdtem tolni neki, kis ismeretlen barátom minden egyes döccenőn „lecsúszott” a menekülést ígérő lemezről. Aztán egyszer csak elhallgatott. Na ennek vége, tutira kinyúlt szegény pára.

Amikor beértem újra ránéztem a motortérre – mégse hordozzak már egy döglött állatot.
Nézem, nézem – nem túl sok hely van – aztán egyszer csak kiszúrtam a „patkányt”. Egy 10 centis rugó figyelt a szíjak (ott pattoghatott mint valami flippergolyó) környékén. A kapirgálás az volt, amikor körbe-körbe pattogott. Vazze...

A rejtély megoldódott, de egy kérdés maradt. Ez a rugó a motorhoz tartozik vajon, avagy idegen tárgy lehet? dCi fanatikusok?

Mármint az autóvezetést, de sürgősen. Nyilván nem akar sem idő előtt meghalni, sem másokat megölni.

Balesetet okozott egy forgalommal szemben haladó autó az M7-esen

Forgalommal szemben hajtott az M7-es autópályán, Zamárdi közelében egy 84 éves budapesti férfi csütörtökön. Suzukijával a belső sávban közlekedett, balesetet okozott, de állítólag ebből semmit sem vett észre, közölte a rendőrség.

(index.hu)

Két videó, két hülyegyerek a mai adag. Lássuk csak őket. Elsőként egy MadMax köröket rajzoló Hondás srác, már az elején sejthető, hogy nem lesz sima a befejezés.

Azért nem 20 kiló egy ilyen motor, hogy így fogja a srác. Sajnálom a motort, na. :(
A másik páciens pedig egy motoros dzsemborin próbálkozik a stunt művészetével. Nagy valószínűséggel Amcsiország a helyszín, azért is viselnek mindenféle védőfelszerelést. Mindenesetre szép látvány a repülő motor miután gumiégetés közben megtapad a hátsókerék.

A másik gumiégető srác meglepődhetett. :) Mindenesetre szépen prezentálja a videó, hogy egyesek teljesen megfeledkeznek arról mivel is játszadoznak, azért ezek mégiscsak 100LE feletti gépek...

A két fotó még Rönóbérenc koromban készült. Beszámított olcsó, kis autó nagytakarítása. Nincs is ebben semmi érdekes, ha csak nem nézzük meg jobban a képeket.

A képek kattra nagyobbodnak

Egyszerűen zseniális és kiábrándító. :) Jól mutat a rozsdás drót végülis az autó tetején. A szigetelő szalag meg tuti valami RDS tuning. :)
Az autó típusa pedig... nem nehéz kitalálni. :)

Ide tartozik még, hogy múltkor beszélgettem keresztapámmal, meséli, hogy múltkor járt náluk egy Swift műszakin, ami alig akart menni. Kiderült, hogy úgy használta a júzer az autót évekig, hogy nem volt gyertyapipa a gyertyákon. Konkrétan megblankolta a gyújtókábelekat és rátekerte a gyertya végére a drótot jól megsodorva. :D
Kész, másnak tuti nem működne. :)

Ha tetszett a video, ne felejts el szavazni!