Autófila

Bajban vagyunk.

Egy hét múlva indulnunk kell Balatonlellére, az Ágyúgolyófutamra. A benevezett "versenyautó", a Fiat-motoros Tramp azonban jelenleg a garázsban áll, alaposan szétbontva. A motor például az autó elejétől nagyjából egy méterre pihen.

A megvásárlása óta a második nyarunkat töltjük együtt SAABrinával. A múlt nyáron csak ízelítőt kaphattam abból, milyen is tud lenni egy igazán hűvös ölelés. Amikor megvásároltam, épp mínusz 14 fok volt, így nem igazán zavart a nem működő klíma. Gondoltam nem hűtőszekrényt veszek, hanem autót. Nameg eddig sosem volt klímás autóm. Mikor eljött a nyár, s végre találtam egy kimondottan SAABra szakosodott szimpatikus szerelőt, kissé pénzszűkében voltam, így pár dolog rendberakása és a klíma feltöltésére futotta csak a pénzből. Hűtött is becsülettel, de csak két hétig, aztán szép lassan elszivárgott belőle a gáz, az egyik gumicső végén lévő fémcsatlakozónál. A diagnózis, csőcsere és újra feltöltés. A műveletre kb. húszezer forint kellett, volna. Majd jövőre, mondtam magamnak, szomorúan.

Az első kísérlet vidéki életemben, hogy egy komolyabb beavatkozást kövessek el a Mazdán, sajnos - egyelőre - megfelelő infrastruktúra nélkül. Lássuk miből lesz a cserebogár!

Maradt még egy fél órám. Ez ugyan egy másik blog témája, de kibeleztem a dögöt, kivettem a szívét. Leszereltem a hengerfejet...

...ezt kell felújítani

Az első kísérlet vidéki életemben, hogy egy komolyabb beavatkozást kövessek el a Mazdán, sajnos - egyelőre - megfelelő infrastruktúra nélkül. Lássuk miből lesz a cserebogár!

A karbantartási listám a következő:

- motormosás
- olajcsere
- légszűrő tisztítás

Az első rutin feladat, de gondoltam – ha már ilyen félrement nap lesz – itt az ideje a kísérletezésnek. Motort az ember általában Brigóval tisztít. Ennek literje 500 forint körül van bármelyik multiban. Na, e helyett én más utat választottam. Annak a német diszkontláncnak amelyikben nem akarja a magyar-olasz/olasz-magyar szakács megdugni a szőke „B” kategóriás boltos nénit, szerepel a kínálatában egy 150 Ft-os literes zsíroldó, ráadásul spricnivel. Ezzel toltam le a motort, és igen jó eredménnyel hozta le a tavaszról ottmaradt ganyét.

Az első kísérlet vidéki életemben, hogy egy komolyabb beavatkozást kövessek el a Mazdán, sajnos - egyelőre - megfelelő infrastruktúra nélkül. Lássuk miből lesz a cserebogár!

Végeztem a fűnyírással, itt az ideje levonni a konzekvenciákat, és az új adatok alapján újraprogramozni a nap hátra lévő részét.
Keményen benne vagyunk a délutánban az a legnagyobb baj. Az „eszköz” csődöt mondott, ez a másik. Ha lenne egy rövidebb előtartású, hosszabb szárú kulcsom, az persze megoldás lenne a helyzetre, de ilyenem nincs, és így délután, már nem sok esélyem van beszerezni egy megfelelőt. Igazából a talaj sem ideális – nagyon leejt – és ki kellene biztosítani a donort, hogy biztonsággal tudjak feküdni alatta. Szép halál lenne ugyan, de még nincs itt az ideje...

Az első kísérlet vidéki életemben, hogy egy komolyabb beavatkozást kövessek el a Mazdán, sajnos - egyelőre - megfelelő infrastruktúra nélkül. Lássuk miből lesz a cserebogár!

Ott tartottunk, hogy némi vidéki találékonyság segítségével sikerült kibányászni a donort a régi kusztniból, ahol téli álmát aludta. Most jön az első lépés, le kell venni a kerékanyát. Ehhez ki kell ütni az anyán lévő rögzítő fület, utána pedig egy jókora (esetünkben 37-es) kulccsal le kell lazítani azt. Neki sem érdemes állni egy mezei crova fejjel, hacsak nem akad a kezünk útjába egy méteres „erőkar” is, amit rá tudunk húzni annak a végére, megnövelve ezzel a hatásfokát.
Nekem sajnos egyelőre nincs alkalmas szerszámom, ezért Ulmer haveromtól kértem egyet kölcsön.

Az első kísérlet vidéki életemben, hogy egy komolyabb beavatkozást kövessek el a Mazdán, sajnos - egyelőre - megfelelő infrastruktúra nélkül. Lássuk miből lesz a cserebogár!

...ez pedig különösen. Ott indult a történet, hogy ki kellett szedni a donort ideiglenes fészkéből hogy hozzáférhessek a jobb első kerékhez. Ideiglenes szállásán mintegy 10 centiméter választja el a faltól, etióp vendégmunkásokkal meg nem készültem.
Elsőre kézi erővel próbálkoztam, de semmi. Meg sem moccant. Na, mondom rendben, akkor hívjuk segítségül a gép erejét. Ott a másik 626, majd kihúzom azzal. Ez elsőre egyszerűen hangzott, de volt két komoly feltétel amit teljesíteni kellett.

1.

Most olvastam Karotta legújabb élménybeszámolóját a hangyásszal kapcsolatban, épp kapóra jött. Jól megérdemelt szabadságomat töltöm, és az estéken elkapja vágy az embert. Beindul a boszorkánykonyha, rotyognak kifelé a gyanús színű léből a gondolatbuborékok...

Gondoltad volna Bandi, hogy a sárvédő betéted egy nagy szar? Hát nem.

Takaros, precíz kis kocsim van. Nem királykategória, nem presztízs, de még csak nem is Mondeo osztály. Azonban megy, már 140 ezer kilométer óta, megállíthatatlanul, hiba nélkül. És ez nekem tökéletesen elég. Tudom: ha elindulok valahova, biztosan meg is érkezem anélkül, hogy az assistance kártyát kerestem volna a kesztyűtartóban. Azonban most egy kicsit elszomorodtam, mert elég kajak dolgot vettem észre.

Elég régóta csendben vagyok a Félcápával kapcsolatban. Nincs különösebb oka, egyszerűen azért, mert nem történik semmi érdekes, és azért, mert annyi érdekes történik, hogy nem marad időm írni.

Nem ellentmondás, nem. Először is leszögezem, igazán brutál szopás nincs, de még rendkívüli esemény sem. Az autóval a vétel óta folyamatosan járok dolgozni, egyre inkább kezd összeállni, egyre autószerűbb, és egyre luxusautószerűbb.

Ez persze annak eredménye, hogy szép lassan, nyugodtan épül. Megoldódnak a kisebb-nagyobb hibák, lassacskán minden működik. Elmesélem, hogyan jutottunk idáig.

Hol hagytuk abba?

Emlékeztetőül, utoljára itt volt szó az autóról. Az akkor összegyűjtött teendők listája ez volt:

"Alkatrészekre komolyan egyelőre nem kell költenem. A bal futómű javítása nagyjából 25-30 ezer forintból megáll a legrosszabb esetben is, a benzinüzem életre keltéséhez sem kell ennél több. Az olaj- és szűrőcsere is alig lesz ötszámjegyű, az egyetlen kérdéses tétel a blokk elejénél látható olajfolyás. A korróziós nyomok eltüntetésére van két évem a következő vizsgáig, a kőfelverődések és az első lökhárító kozmetikája is csak Tündérem szerint sürgős. A beltér kevésbé fontos extráinak (sminktükör, herefűtés, elektromos deréktámasz) pedig a végtelenségig halasztható terhet jelentenek a szabadidőmre nézve. Ráadásul az ilyesfajta javítgatások kellemes elfoglaltságot jelentenek egy rendes autóbuzinak."

Emlékszem amikor legelőször láttam életemben BX-et, a hölgy, akié volt épp indult vele. Már első ránézésre is egy igazán meghökkentő autó volt, cirka úgy nézett ki a Ladák és Skodák közt, mint ha egy űrhajó szállt volna le közéjük és akkor egyszer csak ez az űrjárműnek tűnő tárgy el kezdett emelkedni.

Elég meredeken indult a reggel…

Nem nagyon emlékszem, mert hál’ Istennek nem én vezettem, úgyhogy végigaludtam a Pécs-Győr távot. Esküszöm olyan volt mintha az másnapos lennék. Na neem, nem azért mert egy diesel üzemű Volkswagenben ébredtem – és uram atyám, ráadásul egy Lupo 3L.
Szóval az alkohol lesz a téma. Immáron másodszor, pont mint Stohl bucinál, annyi különbséggel hogy én nem az arcomba töltöttem, hanem a kocsiba, és hernyót sem tettem az aljára – és igen, itt nem a Tequilára céloztam.

Na, ezt írtam ma reggel, most már este van, és itthon vagyok, úgyhogy megpróbálnám józanul összefoglalni az elmúlt időszakban tapasztaltakat.

Aki csak pár ezer kilométert autózik egy évben több dologban is szerencsés. Nem csak a kevesebb költségre gondolok, vagyis elsősorban nem arra, de persze a végén oda lyukadok ki. Aki keveset autózik néhány hibát a tavaszi téli átálláskor még időben észrevehet. Ez most nekem sajna nem jött össze. Tavaly nyáron úgy alakult, hogy cégen belül maradtam ugyan, de másik telephelyre járok dolgozni. A békés 2x10 km napi rutinja 2x70 km-re növekedett. Mivel SAABrina nem erre lett véve eredetileg a mély vízbe dobtam. A szokásos cserélendő dolgokat megkapta még vételkor, és azóta is, de a fél szezon alatt letekert 15.000 km alatt egy dolog lemaradt. Mivel szinte semmi gyanús jel nem mutatott a futómű állítás szükségességére ezért ezt szépen ki is hagytam. Tempósabb autópálya felhajtókban nagyobb körforgalmakban volt ugyan némi gumihang de ezt betudtam annak, hogy téli gumi jobban sír és az autó csak éppen észrevehető módon húzott jobbra. A puha téli gumik cseréje ráadásul kicsit el is húzódott és csak Április végére kerültek le a téli gumik. Így aztán megkésve csak a leszerelésükkor vettem észre, hogy bizony az első kerekeken a gumik belső fele csúnyán elkopott.

Két gumi ára még a legolcsóbb 13" méretben is 15-20.000 forint, SAABrina pedig 15" cipellőt hord ami árban inkább a duplája.

Persze azonnal elvittem futóműállításra eztán, amit meg is úsztam 4.000 forintból. Kiderült a beállítás korántsem volt megfelelő, nem az összetartás mértéke volt kevés, hanem egyenesen széttartottak az első kerekek. Persze a nyikorgás a kanyarokban azonnal megszűnt, és a minimális jobbra húzás is elillant. Kicsit gazdaságosabb lett volna a tél előtt megtennem mindezt. A jótanácsok sorába tehát bevéshetjük, hogy egy megvásárolt autónál még ha szinte tünetmentes is, egy futómű ellenőrzés nem árthat.

Volt nekünk egy éve egy találkozónk, ahol a sors véletlen szeszélye folytán kapcsolatba kerültünk egy gyermekotthonnal (Óvoda, Általános Iskola, Szakiskola, Gyermek- és Diákotthon, Velence, Bárffi Gusztáv út 4-6.), és annak kicsi lakóival. Röviden annyi volt a sztori, hogy kicsit szűken voltunk fekhelyekkel, és a gyermekotthon felajánlotta, hogy szívesen kölcsönadnak nekünk kempingágyakat. Csak úgy, barátságból. Erre összedugtuk fejünket, hogy akkor már miért ne viszonozzuk ezt a kedves gesztust valahogyan. Tie barátunk egyből bólintott, hogy jönnek a cimborájával, és vigyük el a srácokat egyet autózni. Lowtyo is csatlakozott Csirkéjével, Ommm egy Hilux tesztautóval, összeállt a banda!

Az ominózus túra

Előttem már páran leírták akkor, hogy milyen hatással volt ez ránk, ha kíváncsiak rá, akkor olvassák el, itt.
Akkor eldöntöttük, ha lehetőségünk lesz rá, akkor megpróbálunk velük kapcsolatban maradni, hátha kis dolgokban ugyan, de tudunk segíteni abban, hogy kicsit teljesebb életet élhessenek, kicsit érezhessék, nincsenek kirekesztve a világból. Aztán jött egy ötlet, miszerint az otthonban már évek óta nem tudtak kifesteni, pénzhiány, és egyéb okok miatt (állami intézmény, támogatás nincs, oldják meg...). És közeledett a Gyermeknap! Komoly brainstorming vette kezdetét, szerezzünk festéket, és fessünk ki! Vonjuk be a srácokat is, had érezzék még inkább sajátjuknak a szobájukat. És akkor a "rosszarcú" társaságunk ellepte a helyszínt, és színessé varázsolta a szürke falakat.

Prokee belecsapott a lecsóba

Sanyiék is haladnak

Apamackó a bezöldült szobában

Ekkor már komoly érzelmi válságban voltam (szerintem nem csak én), nem értettem, hogy ezeket a kedves gyerekeket miért nem karolja fel senki?! Azért mert egykoron a saját szüleiknek sem kellettek? Vagy mert egyesek szerint nem éri meg reménytelen gyerekekre áldozni? Miért lennének reménytelenek? Ki döntheti el, hogy ki reménytelen, és ki nem? Azért, mert néhányuk enyhe szellemi sérült, vagy mozgásában korlátozott? Számít ez? A legtöbbjük erőn felül teljesít nap, mint nap, hogy bizonyítsa az ellenkezőjét. Van, aki ilyen körülmények közül is elérte, hogy gimnáziumi tanuló lett, van aki dolgozik, és mindannyiuknak vannak álmaik! ÁLMAIK! Igen, nagy betűvel, mert nekik nagyon sok - számunkra természetes - dolog csak álom. De küzdenek, nem adják fel!
És akkora szeretettel fordultak felénk, hogy majd kifacsarodott a szívünk! A hétköznapi rohanásban megfáradt, eltompult lelkünk is új lendületet kapott, hogy igen, van értelme!

Ezért fordulok most a kedves olvasók felé! Aki hasonlóan gondolkodik, mint én, mint mi, az ne sajnálja felajánlani adója 1%-át ezeknek a gyerekeknek! Nekünk csak egy tollvonás a felajánlás, nekik meg esély, hogy olyanokká lehessenek, mint mi magunk. Hadd vegyenek nekik ebből a pénzből normális tanszereket, könyveket, ruhákat, vagy akár csak gyümölcsöt!

Kölyöksziget Alapítvány: 19098856-1-07

Köszönöm, köszönjük!

This is beginning of beautyfull friendship