Autófila

Bajban vagyunk.

Egy hét múlva indulnunk kell Balatonlellére, az Ágyúgolyófutamra. A benevezett "versenyautó", a Fiat-motoros Tramp azonban jelenleg a garázsban áll, alaposan szétbontva. A motor például az autó elejétől nagyjából egy méterre pihen.

Mi, férfiak, elég gyakran lekicsinylően vélekedünk a nők által kedvelt és használt autókról. Magamat nem tartom egy kifejezetten hímsoviniszta disznónak, de be kell ismerjem, hogy az ilyen kis nőcis kacatokat én is megmosolygom.
Bár ezt a kijelentésemet akár múlt időbe is lehetne tenni, ugyanis az előző hétvégén volt szerencsém egy laza kis országjáró túrát tennem egy Toyota Yaris-szal (2006-os, 51 kW, 995 kg), és meglepően kedvező véleményem alakult ki a kocsiról!
Egy ideje gyanakodva figyeltem a típust, lévén Fofó barátunk is egy ilyennel (pontosan egy Yaris Versoval) közlekedik, már-már nirvána közeli állapotban. Egy férfi. Egy kis, női autóban. Na ne mááár!

A megvásárlása óta a második nyarunkat töltjük együtt SAABrinával. A múlt nyáron csak ízelítőt kaphattam abból, milyen is tud lenni egy igazán hűvös ölelés. Amikor megvásároltam, épp mínusz 14 fok volt, így nem igazán zavart a nem működő klíma. Gondoltam nem hűtőszekrényt veszek, hanem autót. Nameg eddig sosem volt klímás autóm. Mikor eljött a nyár, s végre találtam egy kimondottan SAABra szakosodott szimpatikus szerelőt, kissé pénzszűkében voltam, így pár dolog rendberakása és a klíma feltöltésére futotta csak a pénzből. Hűtött is becsülettel, de csak két hétig, aztán szép lassan elszivárgott belőle a gáz, az egyik gumicső végén lévő fémcsatlakozónál. A diagnózis, csőcsere és újra feltöltés. A műveletre kb. húszezer forint kellett, volna. Majd jövőre, mondtam magamnak, szomorúan.

Nem, nem a Római Olimpiával kevertem össze, s nem is egy "ellen Olimpia" nyomaira bukkantan, mint valami összeesküvés elméletet kutató, elvetemült konteo hívő.

Egy korábbi poszthoz vadásztam képeket, kedvenc veteránautómról, gyermekkorom meghatározó autós élményét adó típusáról, az Opel Olimpia Rekord P1-ről. Szóval nem tévelyedtem el, maradtam az autóbuzéria mézes-mázos (rozsdás-olajos) vezérfonala mentén.

Az első kísérlet vidéki életemben, hogy egy komolyabb beavatkozást kövessek el a Mazdán, sajnos - egyelőre - megfelelő infrastruktúra nélkül. Lássuk miből lesz a cserebogár!

Maradt még egy fél órám. Ez ugyan egy másik blog témája, de kibeleztem a dögöt, kivettem a szívét. Leszereltem a hengerfejet...

...ezt kell felújítani

Az első kísérlet vidéki életemben, hogy egy komolyabb beavatkozást kövessek el a Mazdán, sajnos - egyelőre - megfelelő infrastruktúra nélkül. Lássuk miből lesz a cserebogár!

A karbantartási listám a következő:

- motormosás
- olajcsere
- légszűrő tisztítás

Az első rutin feladat, de gondoltam – ha már ilyen félrement nap lesz – itt az ideje a kísérletezésnek. Motort az ember általában Brigóval tisztít. Ennek literje 500 forint körül van bármelyik multiban. Na, e helyett én más utat választottam. Annak a német diszkontláncnak amelyikben nem akarja a magyar-olasz/olasz-magyar szakács megdugni a szőke „B” kategóriás boltos nénit, szerepel a kínálatában egy 150 Ft-os literes zsíroldó, ráadásul spricnivel. Ezzel toltam le a motort, és igen jó eredménnyel hozta le a tavaszról ottmaradt ganyét.

Az első kísérlet vidéki életemben, hogy egy komolyabb beavatkozást kövessek el a Mazdán, sajnos - egyelőre - megfelelő infrastruktúra nélkül. Lássuk miből lesz a cserebogár!

Végeztem a fűnyírással, itt az ideje levonni a konzekvenciákat, és az új adatok alapján újraprogramozni a nap hátra lévő részét.
Keményen benne vagyunk a délutánban az a legnagyobb baj. Az „eszköz” csődöt mondott, ez a másik. Ha lenne egy rövidebb előtartású, hosszabb szárú kulcsom, az persze megoldás lenne a helyzetre, de ilyenem nincs, és így délután, már nem sok esélyem van beszerezni egy megfelelőt. Igazából a talaj sem ideális – nagyon leejt – és ki kellene biztosítani a donort, hogy biztonsággal tudjak feküdni alatta. Szép halál lenne ugyan, de még nincs itt az ideje...

Az első kísérlet vidéki életemben, hogy egy komolyabb beavatkozást kövessek el a Mazdán, sajnos - egyelőre - megfelelő infrastruktúra nélkül. Lássuk miből lesz a cserebogár!

Ott tartottunk, hogy némi vidéki találékonyság segítségével sikerült kibányászni a donort a régi kusztniból, ahol téli álmát aludta. Most jön az első lépés, le kell venni a kerékanyát. Ehhez ki kell ütni az anyán lévő rögzítő fület, utána pedig egy jókora (esetünkben 37-es) kulccsal le kell lazítani azt. Neki sem érdemes állni egy mezei crova fejjel, hacsak nem akad a kezünk útjába egy méteres „erőkar” is, amit rá tudunk húzni annak a végére, megnövelve ezzel a hatásfokát.
Nekem sajnos egyelőre nincs alkalmas szerszámom, ezért Ulmer haveromtól kértem egyet kölcsön.

Az első kísérlet vidéki életemben, hogy egy komolyabb beavatkozást kövessek el a Mazdán, sajnos - egyelőre - megfelelő infrastruktúra nélkül. Lássuk miből lesz a cserebogár!

...ez pedig különösen. Ott indult a történet, hogy ki kellett szedni a donort ideiglenes fészkéből hogy hozzáférhessek a jobb első kerékhez. Ideiglenes szállásán mintegy 10 centiméter választja el a faltól, etióp vendégmunkásokkal meg nem készültem.
Elsőre kézi erővel próbálkoztam, de semmi. Meg sem moccant. Na, mondom rendben, akkor hívjuk segítségül a gép erejét. Ott a másik 626, majd kihúzom azzal. Ez elsőre egyszerűen hangzott, de volt két komoly feltétel amit teljesíteni kellett.

1.