Autófila

A megvásárlása óta a második nyarunkat töltjük együtt SAABrinával. A múlt nyáron csak ízelítőt kaphattam abból, milyen is tud lenni egy igazán hűvös ölelés. Amikor megvásároltam, épp mínusz 14 fok volt, így nem igazán zavart a nem működő klíma. Gondoltam nem hűtőszekrényt veszek, hanem autót. Nameg eddig sosem volt klímás autóm. Mikor eljött a nyár, s végre találtam egy kimondottan SAABra szakosodott szimpatikus szerelőt, kissé pénzszűkében voltam, így pár dolog rendberakása és a klíma feltöltésére futotta csak a pénzből. Hűtött is becsülettel, de csak két hétig, aztán szép lassan elszivárgott belőle a gáz, az egyik gumicső végén lévő fémcsatlakozónál. A diagnózis, csőcsere és újra feltöltés. A műveletre kb. húszezer forint kellett, volna. Majd jövőre, mondtam magamnak, szomorúan.

Aki csak pár ezer kilométert autózik egy évben több dologban is szerencsés. Nem csak a kevesebb költségre gondolok, vagyis elsősorban nem arra, de persze a végén oda lyukadok ki. Aki keveset autózik néhány hibát a tavaszi téli átálláskor még időben észrevehet. Ez most nekem sajna nem jött össze. Tavaly nyáron úgy alakult, hogy cégen belül maradtam ugyan, de másik telephelyre járok dolgozni. A békés 2x10 km napi rutinja 2x70 km-re növekedett. Mivel SAABrina nem erre lett véve eredetileg a mély vízbe dobtam. A szokásos cserélendő dolgokat megkapta még vételkor, és azóta is, de a fél szezon alatt letekert 15.000 km alatt egy dolog lemaradt. Mivel szinte semmi gyanús jel nem mutatott a futómű állítás szükségességére ezért ezt szépen ki is hagytam. Tempósabb autópálya felhajtókban nagyobb körforgalmakban volt ugyan némi gumihang de ezt betudtam annak, hogy téli gumi jobban sír és az autó csak éppen észrevehető módon húzott jobbra. A puha téli gumik cseréje ráadásul kicsit el is húzódott és csak Április végére kerültek le a téli gumik. Így aztán megkésve csak a leszerelésükkor vettem észre, hogy bizony az első kerekeken a gumik belső fele csúnyán elkopott.

Két gumi ára még a legolcsóbb 13" méretben is 15-20.000 forint, SAABrina pedig 15" cipellőt hord ami árban inkább a duplája.

Persze azonnal elvittem futóműállításra eztán, amit meg is úsztam 4.000 forintból. Kiderült a beállítás korántsem volt megfelelő, nem az összetartás mértéke volt kevés, hanem egyenesen széttartottak az első kerekek. Persze a nyikorgás a kanyarokban azonnal megszűnt, és a minimális jobbra húzás is elillant. Kicsit gazdaságosabb lett volna a tél előtt megtennem mindezt. A jótanácsok sorába tehát bevéshetjük, hogy egy megvásárolt autónál még ha szinte tünetmentes is, egy futómű ellenőrzés nem árthat.

Sanyi és -prokee- után én lettem a harmadik szerencsés kiválasztott, aki elétek tárhatja vágyainak tárgyait. Fogadjátok hát szeretettel az én álomautóimat!

Mint azt már olvashattátok, nagy rajongója vagyok a svéd autóknak, illetve családi behatásra a Lada Samaráknak is. Természetesen nem csak ez a két kedvenc típusom van, hiszen az autózás történelme során rengeteg kiváló járgány készült, de azért akadtak csúfos bukások is. Ezekből szemezgettem listám összeállításakor.

Újra Swiftbe ültem. Saabrina (SAAB9000) köszöni, egészséges, nem ez volt az ok. A cég ahol dolgozom több telephellyel rendelkezik. Szigetszentmiklóson dolgozom, viszont Székesfehérváron lakom, ahol szintén van telephely. A két telephely között így praktikusan én vagyok a gépkocsi átszállító személy. Így esett meg, hogy miközben szegény Prokee barátom alól épp kikerült a Suzukija, én egy alkalomra újra pont ilyen első (pontosabban második) generációs Swift volánja mögött találtam magam.

Sokan kérdezték már, honnan jött ez a mániám. Jó kérdés, nehéz is rá konkrét választ adnom. Talán szerepet játszik a megbízhatóságuk, az egyediségük, illetve a (mindenki által unásig ismert) biztonságosságuk. Tudom, kissé nyálasan hangzik mindez amit leírok, de most kikívánkozik belőlem.

Az első svédautós élményem nagyjából 8 éves koromból származik. Édesapámnak akkoriban még nem volt autója, de a "kötelező" rokonlátogatásokat meg kellett ejteni. Általában busszal jártunk, de néha-néha bizony stoppoltunk is. Ekkor történt, hogy Kőbánya-Kispesten lekéstük a csatlakozást Üllőre. Édesapám kézenfogott és kimentünk a gyorsforgalmihoz. Egy világoskék, dízel 240-es Volvo állt meg. Beszálltunk, elindultunk és egy teljesen más világba kerültem, mint az addig megszokott S100-as Skoda, majd az utána következő Samara. Egyrészt az utastér minősége, a felhasznált anyagok és a belső extrák is lenyűgöztek. Mindenhol puha bőr és plüss, azonban sajnos nem élvezhettem túl sokáig ezt a meghitt hangulatot, hiszen fél óra alatt elértük célunkat. Szomorúan szálltam ki és néztem a távolodó kocka után. Kicsit rontott ugyan az illúzión az a koromfelhő, amit maga után hagyott, de az idő mindent megszépít.

Következő élményem szintén egy Volvohoz köthető, mégpedig egy 760 GLE-hez. Ez az autó egyik családtagunké volt, de sajnos meg kellett tőle válnia. Mivel ő is elég távol lakik, sokat nem ülhettem ebben az autóban, ezért nem is emlékszem sokmindenre. Amiben biztos vagyok, az az, hogy benzines automataváltós járgány volt. Valószínűleg ez is lett a veszte, mert elég sokat fogyasztott.

Az alábbi történeteket egy-egy barátom küldte nemrég eMail-ben, "Morál az utakon" tárggyal.

Rémes, milyen arcok közlekednek az utakon.
Ma éppen felmentem az M0-ra a hatosról, be a belsőbe, ott poroszkál egy Saab nyolcvannal. Jelzésértékkel villantottam egy 10-15-öt a triszenonnal, hogy lássa, jövök. Felfoghatta az 1.0 6V fölényét, mert lehúzódott, de mikor elmentem mellette, engem figyelt, és furcsán vicsorgott.

Aztán beállt mögém, és kergetni kezdett.

Eleinte nem zavart, de amikor SzigSzMiklóson a kis utcákban sem tudtam már lerázni, kezdett zavarni.

Jött mögöttem végig, csak a Seat szalonnál tudtam lerázni.

Rémes.

Még jó, hogy lefotóztam.

Velem is hasonló történt!

 

Jött mögöttem egy kis pöcs valami sötétkék Swiftel. Villogott, osztán elengedtem legyen boldog.

De mindig beszorult valaki mögé, aztán utólértem. Mire SzSzMiklósra értünk, próbált lerázni a kis utcákban, de nem volt erő a gépben, pedig volt rajta krómbetűkből valami 6V felirat. Sztem azt is fordítva akarta feltenni :-)

Kedves SAABrinám mostanában kikövetelt magának egy kis törődést. Mivel nem tudtam belelátni a gondolatai közé, ha nedves volt a szeme, ezért vettem neki új ablaktörlőlapátokat.

Új ablaktörlők.

A címben szereplő 280 az bizony kedves SAABrinámban szaporodó kilométereket jelzi, egy ezressel megszorozva. Akik még emlékeznek, a megvásárlásával kapcsolatban, januárban írodott posztra, azok tudják, hogy a műszaki vizsga júliusig volt érvényes.

A szöveget mindenki ismeri, három ajtó, öt ajtó. Használtautón böngésztem, amikor láttam egy első generációs Seat Toledot.

Első ránézésre 4 kaszni, pont amit szeretek. Aztán nézem tovább, hoppá! Ez nem is négy-, hanem ötajtós!

Elismerően csettintettem, de ügyesen csinálták meg ezt a spanyolok! Elkezdtem kicsit utánajárni, hol van még ilyen faramuci megoldás. Szintén házon belül, mégpedig a '93-ban megjelent Cordobánál.

No, ez hány ajtós? Én mindig is háromra tippeltem, közben pedig kettő. Tetszik a megoldás. De ugyanez a meglepetés ért SAABrinánál is. (Pontosabban Type Four Chassis.)

Hatalmas autó, négyajtósnak álcázott kasznival, ellenben öt ajtóval. Még szebb is, mint a négy ajtós változat. Aztán itt van még a BMW 2002-es modell, amit Touringnak hívnak, mely alatt manapság az öt ajtós kombi változatot értjük, ellenben itt a kupé megnevezés jobban illene talán rá.

Bár a fentiekhez képest nem olyan trükkösen becsapós, de mégis csak ide illik az Opel Astra Classic is.

És végül, de nem utolsó sorban következzen a nagy kedvencem az új Skoda Superb.

Ha akarom négyajtós, ha akarom ötajtós. Nekem ez fergetegesen tetszik, igazán innovatív találmány. Pontosan olyan, amilyeneket hiányolok manapság az autógyártásban.

Tud még valaki ilyen trükkös formát, vagy ennyire előremutató lépéseket az autóiparban? Mert akárhogy nézem, sajnos ezek kezdenek kihalni.

Mint kedves barátaim sokan tudjátok, hosszas vajúdás után egy régi szerelem teljesedett be, közelmúltbéli autóvásárlásommal. A kiválasztott autót nem tudtam alulról szemrevételezni, de a félig alámászva tett kérdő pillantások alapján nem tűnt fel semmi gyanús. Az előre kárörvendők most áttérhetnek másik posztra,mert nekik nem sok öröm jut most itt.

Először biztosítást kötöttem otthon pihenő járművemre, majd pár nappal vásárlást követően sikerült végre teljes valójában áttanulmányozni a gépezet alját. Azért némi rozsdára számítottam de még engem is meglepett a látvány. A kocsi alja szinte makulátlan volt! A jobb oldali küszöb és fenéklemez találkozásánál volt mindössze egy kis kezdődő szétnyílás, ami még nem igényelt beavatkozást, de megelőzésképpen az ilyen célra rendszeresített tömítőpasztával zártuk a kis rést.
A futóműben sem volt semmi vészes, csak a szeptemberben esedékes műszakira kell cserélni néhány stabilizátor szilentet.

A motorba friss olaj került 10W-40-es a kezelési útmutató ajánlása alapján, és természetesen új olajszűrőt és légszűrőt is kapott a gép.
Mivel a vásárláskor az autóval nem járt téli gumi így azt is pótoltam. A méret elég gyakori 195/65 R15, így sikerült viszonylag olcsón hozzájutni egy igen jó állapotú -szinte újszerű- garnitúrához. A profilmélység 8 mm, sérülés semmi, így a gumik újra munkába álltak az én autómon.
Az ablakmosó kapott jó tömény anyagból utánpótlást, a törlőlapátok meg még jónak mutatkoztak, így az első szemlét sikeresnek ítélve lezártam. A gépet szépen lemostam és belülről is kicsit kitakarítottam. A legzordabb január közepi napokat garázsban vészelte át. Az átírást becsületes honpolgárhoz illően 15 napon belül elvégeztem!

Egyvalami maradt ki a szemle során, a kézifék beállítása. A saab900.hu oldalról sikerült letöltenem kezelési útmutatót, köszönet érte! A beállítás nem bonyolult művelet a kézifékkar körüli borítást levéve, hozzáférünk a két bowden állítóanyáihoz. Sajnos az én táltosomon hiába állítottam már a kézifékkötélen, nem sikerült ily módon megreparálni a rögzítőféket. Ennél nagyobb bajom ne legyen, majd a második szemlén utánanézek mi a gond!

Egy kényelmi dolog még került az autóba. A vásárláskor egy régi kazettás rádió szolgáltatta a muzsikát, de sajnos a kazetta kiadó része már nem akart működni. Erre akkor derült fény mikor Tibor barátomnak átvittem az autót megmutatni, és az ő ötlete nyomán stílusosan egy régi ABBA kazettát tettem be. Kifele nem akart jönni, aztán a rádió sem. Az autóvillamossági szerelőnk is megküzdött vele, és mikor kijött végre a helyéről a készülék, akkor derült ki valaki már a magnó keretét is jól szétfeszegette valami korábbi kiszedési kísérlet során. A végére aztán győzött a gyakorlat, és bekerült egy régebbi kocsimból megmaradt zölden világító kijelzőjű CD-rádió. Legyünk stílusosak ha már a műszerfal is zöld megvilágítást kapott. József még a néma jobb első hangszórót is megszólaltatta, szerencsére csak vezetékszakadás volt, ezúton is köszönet neki.

Az első tapasztalatok bíztatóak, a további fejleményeket természetesen megírom itt.

Már csak egy kérdés maradt. Így fejeztem be a SAAB megvásárlásáról írt posztomat. Szóval mikor autótkat nézegettem és még a Mercedes W124 tűnt a befutónak elkezdtem aggódni nem túl hosszú-e a garázsomhoz? Nem volt kéznél 5 méteres mérőszalag csak 2 méteres így azzal mértem le a garázst, de csak úgy durván, nem milliméter pontosan. 470 centiméter volt az a hosszúság ami biztosan befér gondoltam, majd megnéztem a W124 hosszméretét: 4755 milliméter. Hát lehet, hogy ez sok lesz! Egy láncfűrésszel még tíz centit tudnék faragni, ha az egyik oszlopot áthidalóval kiváltom, de az a max. (Fából van a garázs)
Mivel még nem dőlt el semmi így egyelőre nem aggódtam. A kiszemelt kocsik közt volt még egy SAAB NG900 is az meg ugye csak rövidebb, de aztán az is kihullott a rostán mivel a legígéretesebb példány is elvérzett a személyes találkozó során. Mikor szombaton aztán megláttam a SAAB 9000 eme szép példányát és lefoglalóztam, szépen elfeledkeztem erről a „kis” problémáról.
Hazaúton már motoszkálni kezdett agyamban, hogy valamit elfelejtettem. Este fáradtan ledőltem aludni és nem néztem utána a kérdéses méretnek. Reggel meg jól elaludtunk, nem volt idő ilyesmire lesz ami lesz gondoltam, foglaló ott van, a kocsi tetszik, elhozzuk.
Rocko barátomat kérdeztem csak halkan útközben. Szerinte? Nem tippelt inkább, Tommi telefonon annyit mondott 480 biztos nincs, hát ez nem volt elég megnyugtató. Az eladó sem tudott pontos méretet így maradt a kaland. Mikor hazaértünk megkértem páromat menjen a garázs végébe és sikítson ha már csak pár centi hely van. Tolatva álltam be, ez az udvar sajátossága. Mikor szólt, hogy állj, én még a kormány mögül úgy láttam a fél orra kilóg. :(

Szerencsére befért (épp hogy). A garázsban előtte mögötte két-két centi maradt. Ja és, hogy milyen hosszú? Emlékezztek a W124: 4755 mm A SAAB 9000: 4760 mm. :)
Nem kicsi ez a Griffmadár!

A szombati terepszemle végén lefoglalóztam egy autót Pesterzsébeten. Nagyon jól néz ki tényleg. Ezt az autót látva lemondtam (egyelőre) a másik két vágyamról, a BMW E34 és a Mercedes W124 típusáról. Mindkettő közel áll a szívemhez, és nekem (bocs mindenkitől) a német autók a kedvenceim. Azokból volt is kínálat is meg nem is, volt sok a neten de nem igazán tűnt egyik sem bizalomgerjesztőnek, míg végül akadt egy Mercedes mely sokáig benne volt a pakliban. Márkakereskedésben volt jókat mondtak róla és kép alapján is igen vágyébresztő volt, Kértem még képeket e-mailben, kaptam is, korrekt értékesítőt találtam! A kapott képek a beltérről már nem voltak olyan tökéletesek és igen nagyon tépelődtem mi is legyen, a párom sem rejongott az ötletért, de ha akaratos vagyok meggyőzhettem volna tán.

Viszont én szívem szerint mégis inkább a BMW felé húztam volna de ott nem volt semmi, De semmi legalább kép alapján vonzó jószág, vagy max az ország túlvégén. Csütörtökön aztán két döbbenet ért a Pesterzsébeti jószág mellé odaírták a neten, hogy lefoglalózva :( brü-hü-hü.
Este rávetettem magam újra a netre majd 3 órát nézelődtem, végignyálaztam mindent amit eddig is és már olyan helyekre is tévedtem amit nem is akarnék. A vége felé újra beírtam a keresőbe: BMW 520, és vártam a roncsok özönét. Ehelyett jött egy kép egy 390.000 Ft kikiáltási árú autóról. A színe sokakat kiütne, de nekem perverz módon tetszik az E34 pirosban. :) A gépről sajnos egy kép volt fenn de bőséges leírás amelyben még az az őszinte mondat is elhangzott, hogy a kocsi képen szebb mint élőben!
De ez már nem tartott vissza prédát szimatoltam! E-mailt a srácnak, kérdések és még képek kérése. Több mailt is váltottunk, de képet csak vasárnap ra tudott ígérni addig dolgozik folyamatosan. Hát ez kapufa! Én megyek szombaton Pestre nem tántorít most már semmi. A piros fínomfalat egyetlen számomra nem túl vonzó tulajdonsága az automata váltós mivolta lett volna, de mivel a típus a vágy tárgya volt nálam még ezt is megbocsátottam volna, ha olyan az állapot.

De nem lett se Mercedes se BMW, mert pénteken felhívtam a Pesterzsébeti autót hirdető embert és kifaggattam.
-Tényleg lefoglalták?
-Hát itt voltak megnézték azt mondták visszajönnek érte.
-Foglalót hagytak ott?
-Hát azt nem.
-Akkor szombat délelőtt megnézem!
-Jó jöjjön a címem...
Ez a beszélgetés adott újra reményt arra, hogy egy általam régóta vágyott, érdekes módon nem német gyártmány, egyik példányának legyek gazdája. A gépet szombaton megnéztük Rocko barátommal, lefoglalóztam, és vasárnap kicsi párommal elindultunk érte
Rocko újra csatlakozott csapatunkhoz így hárman mentünk az autóért. Párom ekkor még nem igazán értette miért is akarom ezt az autót és nem a bordó Passatot, de mikor odaértünk és élőben meglátta a kocsit megkönnyebbült. Állítottam én már haza az éjszaka közepén olyan 1958-as Opel Olimpiával amit baráti segítséggel lábon hoztunk haza Budapestről, így mindenre fel volt készülve. Bár erről az autóról legalább már képet látott. Az adásvételi megírtuk pénzt átadtuk, kulcsot átvettük. Kulcs sajnos csak egy van. Az eladó korrekt használati útmutatót rögtönzött nekünk, alig győztük jegyezni a sok infót.

Na kíváncsiak vagytok már? Íme apamackó új kocsija:

Elindultunk, megtankoltunk, pályamatricát vettünk.

Egy kis autópályázás után szerencsésen hazaértünk. Már csak egy kérdés maradt, de hogy mi, azt legközelebb. :)

Jogsit, levelezőn?Az arany középút?!Akkor és most. Nyerjen Ön is!Youngtimer Olympics - gondolatpornó (parental advisory)Vidéki anzix - Minden kezdet nehéz...Az arany középút!Nekünk is van baromállatunk, juhééé!Epic Battle I-II.Vidéki anzix - Na ilyenkor mi van?In Memoriam: Seat