Autófila

Annak ellenére, hogy a veterán világ foglalkoztat igazán, még közvetlen testközeli élményem nem volt egy öreg járgánnyal - itt vonatkoztassunk el a KGST piac csodáitól - sem. Minden lehetőséget megragadtam a múltban, annak érdekében, hogy minél közelebbről láthassak egy-egy ritkaságot, de a - testi - kontaktus mindig elmaradt. Ez mondjuk nem akkora csoda, hiszen a classic versenyek, parádék, nem arról szólnak, hogy a rajongok a sebesség mámorától megszédülve, a kemény kuplungtól rogyadozó lábakkal menjenek haza a sok-sok próba kilométer után. Ezen autók birtoklása, vezetése kevesek kiváltsága. Egy szó mint száz, veteránszűz voltam!

Egész eddig! Hopp, és nem ám szomszéd Julcsával, hanem mindjárt a királynővel! Ültem - jobb egyben -, száguldottam egy olyan klasszikus veterán autóval, ami az oldtimer rajongók toplistájának örökös dobogósa. Maradjunk az előbbi hasonlatnál, egy Porsche 356 A coupe vette el a szüzességemet, gyors és durva volt, de tapintatos. Olyan hirtelen és töményen jött az élmény, hogy egyszerre ismertem meg a tulajdonost, a restaurátor szerelőjével együtt. Plussz, jött a próbakör, nem emlékszem (érthető: nem voltam magamnál) hogyan ültem be, de a 90 LE motor nyújtotta gyorsulás, majd a későbbi 150 km/h száguldás pillanatok alatt eszembe juttatta a coupe dobfékeit. Rutinnal kezelve (hétköznapi használatban van az autó), végül is semmi meglepő nem volt a kis ijedség után.

Mindkettőben megtaláltam azt a partnert, aki szívesen, szenvedéllyel beszél autóiról, munkájáról. Ez hiányzott nekem, most mindig "dugni" akarok! Újdonsült barátaim szótárából szerencsére hiányzik a szakmai féltékenység, műhelyben szabadon járok-kelek a többi Porsche között, majd minden kérdésemre kislexikon a válasz. Iszom szavait, ki voltam már száradva.

A Porsche-k gazdája többször invitált házába, míg végre elfogadtam a meghívást - alig vártam már -, de fogalmam sem volt róla, hogy hova és mibe csöppenek. Az utcában a házszámot nem nagyon kellett keresni, a "porke" ott állt a kapu előtt, bár az már egy kicsit gyanus volt, hogy miért van a ház, gyakorlatilag - körülbástyázva - garázzsal. Miért? Mert hat, az-az 6 darab Porsche 356-os áll a garázsban, nincs más autó a családban. Csonka család ez! A negyvenhatodik ezt nem hiszem el után: Ennyi van itthon - súgta fülembe a cimbora. Az más kérdés, hogy a többi alap és donor, de ez akkor is sok volt, pedig még csak 15 perce voltam a mennyben.

Azt hittem, ezek után már nem érhet meglepetés, beléptünk hát a házba és szinte minden a Porsche-ról szólt. Gyönyörű galériás családi ház, ahol a nappaliban kupák és a TV tetején elhelyezkedő két darab 356-os műszerfal árulkodott arról, mi is a házigazda hobbija. Szerintem, a - legintimebb - helységekben járhattam, ahol legféltettebb kincseit mutatta meg nekem a guru. Szobák, szekrények, fiókok tömkelege, tele alkatrésszel, tematikusan rendszerezve. Öltönyök helyett kédergumik lógtak az egyik szekrényben, egy alsó fiókból szilentek, a másikból kilóméterórák kerültek elő és így tovább. Sétánk közben lelkesen mesélte, hogy egy aukciós árverésen sikeresen megnyert egy eredeti kipufogót, majd a kontakt után 29 darabot vett át a megkönnyebbült eladótól. Láttam, ott volt, fanatikus a pali! Kevés olyan kopó alkatrész van, amit ne tudott volna rögtön pótolni a készletből, akár több autóra is. Hiába, akinek ilyen autóparkja van.

Az elején még kérdezgettem volna de a látvány annyira sokkolt, hogy széles vigyorra és a fanatizmusával szembeni alázatra futotta. Hálásan köszönöm minden percét.

A búcsú előre vetített egy igazi tesztvezetést, ami tényleg álommá teszi ezt az egész történetet, pedig igaz!