Apa blog

nektek?

Igazságtalanság volna elhallgatni, hogy Kátya mellett három nagyobb gyerek apukája is lettem hirtelen-hamarost tavalyelőtt, így hát jár nekik is a maguk posztadagja.

Pláne, hogy viccesek is, a másik lánytól például az hangzott ma el, hogy "...a B terv az, hogy könyörgök...", a kisebbik fiúval meg olyanokat beszélgetünk, hogy:

- Úúú, van füstölt sajt?
- Nincs, miért?
- Olyan füstölt sajt-szag van.
- Nem, ez csak simán füst, itt állsz a kandalló mellett, aminek nyitva van az ajtaja, mert épp rakok a tűzre, és a füstöt érzed.
- Úúú, van füst?

De azért egy copfos Kátya-kép jár mára is.

...folyton lájkoltátok és megosztottátok a posztokat, most meg már nem, engem már senki sem szeret...

Lájk, ha hiányzanak a posztok!

Nem a nagyobbak féltékenyek, hogy új jövevény van, és ők háttérben szorulnak.

Én, én vagyok féltékeny, hogy már megint úgy kell visszaszereznem valakitől, ha babázni akarok. A család is úgy jön, hogy tudják, öt perc után mindenkitől visszaveszem.

Meg Kátya fossa össze folyton magát hogy bakker, megint egy idegen, mert annyian vagyunk, hogy egyelőre nem tudja mindenkinek megjegyezni az arcát. 

...hogy ti mind miattam jártok ide?

Ma valahogy megbabásodott az újszülöttünk. Nem tudom, hogy rendszertanilag van-e valami határ a tizenkilencnaposságnál, de azzal kezdtük a napot, hogy kinőtte egy ruháját.

Szóval már ruhát kinőni is tud.

Aztán valahogy kilépett ebből az alvás-cici-bukás (apropó, milyen bájos már, hogy bukásnak hívjuk, cukibabaság, miközben egy felnőtt embernél simán nevezhetnénk hányásnak, ugye) szentháromságból, és rájött, hogy apa (=az ember, aki ugyanabban az ágyban lakik, ahol a cicik) másra is alkalmas, minthogy Kátyát a cicihez vigye.

Szóval ma reggel megvolt az első ájult apa-kislány alvásunk, amit néha-néha megszakított egy halvány kísérlet arra, hogy a mellkasomba fúrja magát.

Aztán délután megismételtük.

Új hobbim van - remélem, neki is.

- Az a csámpás pofával alvás annyira jellemző!
- Ilyesmi a tiéd is :)

- Kátya mellettem nézelődik és okádja magából a drága anyatejet
- Műszaki ismereteimet latba véve arra jutottam, hogy túl nagy nyomással töltöd a gyereket. Namost, ha felszerelnénk egy csőszűkítőt, valószínűleg megszűnne a probléma.

...bármi is legyen az az autó...

Első itthoni fürdés. Élvezte, mi is.

Nézegettem a lábujjait, és megpróbáltam felmérni, mekkora csontok lehetnek benne. Na, azóta megfogni alig merem.

Mellesleg meg apa ugyanebben a rózsaszín babakádban fürdött 38 éve, csak megjegyzem.

A legnehezebb pillanatom akkor volt, amikor berohantam a hangjára, a nővér éppen mosta, én kérdeztem, merre menjek, mire visszakérdezett, hogy attól függ, mit keres, én meg mondtam, hogyy a fiamat, mire a teljes emelet felröhögött, hogy akkor nagyon rossz helyen járok, itt csak lány van.

Na és akkor ki kellett (volna) találni valami szellemes riposztot, hogy kimeneküljek a teljesen-hülye-zavarodott-apuka szerepből, és csak annyi sikerült kinyögni, hogy "jó, jó, nem úgy gondoltam..."

Szerencsére arrafelé nem én vagyok az első frissen szült apuka, így valószínűleg csak nekem tűnt óriási égésnek.

Viszont ma hazajönnek, ennek apropóján eltöltöttem jó két órát a gyerekülés autóban rögzítésének megtanulásával. Előtte meg még egy órát, amíg a gyerekülés babakocsivá transzformálását tanultam, majd rájöttem, hogy ez most rohadtul ráér.

Most büszke vagyok magamra egy kicsit, de ez valószínűleg csak addig tart, amíg a kórház előtti parkolóban meg nem próbálom ismét rögzíteni az immár Kátyával súlyosbított gyerekülést. Szóval valószínűleg csak estére érünk haza.

Kátya egyébként jól van, számomra, aki más gyermekeit legkorábban is párhetesen látta csak, megdöbbentően egyhónaposnak tűnik a lány. Néz, nem csak úgy "arrafelé áll a szeme", megpróbálja felismerni a környezetét alkotó tárgyakat és élőlényeket. Engem egyértelműen felismer, mint a kiskacsa, aki odaanyásodik ahhoz, akit először lát a tojásból kikelve. Pedig a születés óta csak üvegfalon át látott.

Ja, pohárból iszik. Nem csak úgy belecsorog a szájába, hanem iszik, mint a nagyok. Beszarás.

A képen pedig persze Kátya. Hihetetlen, hogy két napos, olyan, mintha tegnapelőtt született volna.

Úgy örülök, hogy nem kell megvesztegetni a nővért, hogy cserêlje el egy szebbre.

Sajnálom, kedves Többi Apukák, mostantól nekem van a legszebb lányom.